A könyv képei az 1989-2014-es szakaszban készültek, s középpontjukban a szerelem, a szeretet és a szenvedély áll. Közös nevező, hogy analóg technikával, fekete-fehér filmre készültek, minden fotó budapesti, és főszereplői legtöbbször észre sem vették, hogy Bourel csendes, apró Leicájával éppen egy ártatlan puszit, vagy egy sóvárgó pillantást örökített meg. A francia fotós próbál a legdiszkrétebb maradni, jó érzékkel kapja el a fontos, vagy éppen nemesen egyszerű emberi momentumokat, és ahogy az albumban találkozunk is vele, szuper címekkel látja el a fotókat, melyek így alkotnak egy egészet. Képei budapestiek, ám van valami nagyon párizsi a látásmódban, ez pedig nem más, mint a szabadság, a fesztelenség. Beszéljünk egy – az első Szigeten egymás ölében, szemben összekapaszkodó – párról, vagy éppen a borítón látható szerelmesekről. Emiatt a 2004. május elsején, az EU-s csatlakozást ünneplő napon készült fotó miatt egyébként sokan „támadták” Bourelt, hogy annyira klappol minden, a hölgy éppen a fotós felé néz, és közben mintha ködbe burkolózna az Erzsébet híd (megtudtuk, hogy az ünnepség alatti vízesés miatt tűnt így a vízpára). Természetesen ez a kép is a véletlen műve, két másik kockát is láthatunk a pár ölelkezéséből. Nagy kedvencünk az 1991-ben készül Némafilm című fotó, mely Bourel egykori lakhelyéhez közel, a Jászai Mari téren készült, a hollywoodi hangulata sem véletlen: egy reklámfilmforgatást kapott el, a régi aluljáróból nézve. Van egy pár, aki kétszer is feltűnik a válogatásban: a Deák tér környékén andalogtak a roma szerelmesek. Képein egyébként kortól, nemtől, etnikai hovatartozástól függetlenül jelenik meg a leguniverzálisabb érzelem. Csókok a fesztivál porában, egy idős pár a Párisi Udvar előtt… szuper dolog saját történetet költeni a fotók, pillanatok köré. Az egész munkásságának van egy különleges misztériuma. Alkalmi modelljeivel sokszor került személyes kapcsolatba, a Jégbüfé, vagy az éppen kellemes méretű Budapest gyakran vicces, véletlen kapcsolati hálójának köszönhetően.